Somogyi Csaba

Anna örök

Az évek jöttek, mentek, elmaradtál
emlékeimből lassan, elfakult
arcképed a szívemben, elmosódott
a vállaidnak íve, elsuhant
a hangod és én nem mentem utánad
az élet egyre mélyebb erdejében.
Ma már nyugodtan ejtem a neved ki,
ma már nem reszketek tekintetedre,
ma már tudom, hogy egy voltál a sokból,
hogy ifjúság bolondság, ó de mégis
ne hidd szivem, hogy ez hiába volt
és hogy egészen elmúlt, ó ne hidd!
Mert benne élsz te minden félrecsúszott
nyakkendőmben és elvétett szavamban
és minden eltévesztett köszönésben
és minden összetépett levelemben
és egész elhibázott életemben
élsz és uralkodol örökkön. Amen.

(Juhász Gyula)

Ó, télbe süppedt falu, milyen jó látni téged. Mikor szerte a világban az emberek tépik és marják egymást, mert félnek a haláltól, mikor a világ tele van jajszóval és kétségbeeséssel és keserű fogcsikorgatással, amikor fagyasztó viharok őrületbe kergetnek milliókat és százezrek lelkében lefagy élet és reménység: Te némán meghúzódsz a hó alatt, nem zúgolódsz, csak csöndesen hordod a mindennapi gondot s bölcs türelemmel tudod a tavaszt, ami eljön mindig, mert úgy teremtette Isten a világot. Reggel és este tehenet fejsz, eteted az állataidat, rendet tartasz az udvarodon, őrölni jársz a malomba s az erdőbe fáért, mert ez az élet. Ez az élet és nem a jelszavak és nem a sokszínű ingek és nem a sokszínű zászlók. A jászolnak dőlve elnézed lassú tűnődéssel, miképpen nő tinóvá a borjú, hízóvá a malac. A hétköznapoknak nekidőlve lomhán, elnézed bölcs tudással, miképpen nő fel körülötted is életté a sors, jövendővé a munka. Ó, télbe süppedt szótalan falu, de nagyon szeretlek!

(Wass Albert: Csaba)

Elengedni nem könnyű. Művészet. Csak érzéssel, csak lélekkel lehet. Semmi köze az elméhez, a gondolatokhoz. Csak a szívhez van köze. Néha az embernek szakítania kell a múltjával, hogy legyen jövője. Ezt soha nem könnyű megtenni. Ez az egyik különbség a túlélők és az áldozatok között. Elengedni azt, ami volt, hogy túlélje azt, ami van. Elengedni valakit nem azt jelenti, hogy megszűnik a fájdalmad. Amíg szereted, fájni is fog a hiánya. Ez nem baj. Attól még elengedheted. Sírva búcsúzunk egymástól, s ha igazi a szereteted, ez egy jó sírás. Elválasztva lenni bárkitől is, akit szeretünk: fáj. Ha már nem fáj: nem is szeretjük. (...) Az elengedés nem azt jelenti, hogy az ember szíve kihűl. Nem azt jelenti, hogy elfelejtem örökre. Nem közönyt jelent. Az elengedés azt jelenti, hogy hagyom őt szabadon repülni, szállni, a maga útján - abban a biztos reményben, hogy visszatalál majd hozzám. De amíg nincs itt, mindig hiányzik. És fáj.

Müller Péter

Nem tudom neked adni a napot,
De tudok adni egy pillanatot,
Mikor megállíthatod a rohanó időt,
Kiszakítva belőle minden erőt.

Nem tudom a napot neked adni,
Sugarával meleget árasztani,
De elküldöm neked szívem melegét,
Áldásként küldöm, legyen a tiéd

Nem tudom a napot adni neked,
De adom a szeretetemet,
Ha fontos neked, kezedbe veheted,
Ha megérintett, magaddal viheted.

A napot neked adni nem tudom,
Hiszen nincs is saját napom,
De van egy kis lángom, csak neked,
Amely szeretetedért tőlem egy köszönet.

A lelki társad... 


A lelki társad néha csendben lép az életedbe. Te azonban a csinnadrattát várod... a fények és színek összemosódását.
A tűzijátékot. A nagy sodrást. HANGOSAN akarod megélni a találkozást! A lelki társad azonban halkan lép be az ajtón. 
Néha nem is kopog. Leül, figyel. Nem kiabál, nem tapsol. Egyszerűen belép és OTT van. Észrevétlenül suhan be mint egy árny. Ha nem veszed észre: érzelmi vakság a diagnózisod.
Végig ott ül a szemed előtt, csak te vagy képtelen őt látni.
Ő viszont lát Téged. Nagyon is jól. Bár felfelé néz, látja hibáidat is. Gyengeségeid, gyarlóságod,kapálózásaid. De látja nagyságod is. 
Ő azt is beléd látja amit még te sem mersz elhinni magadról.
Néz Téged. Figyelemmel kíséri az életed. Elidőz... Vár...
Ha igazán a lelki társad: megérti vakságod is. Elfogadja. 
Aztán feláll és kisétál a szobádból... majd lassan az életedből is. Miközben kifelé megy arra gondol: Nem kell mindig gólt lőni... 
Az örökkévalóság hosszú idő...

Müller Péter